Minimális rezsiköltségű ház

Mikor van szükség fűtésre? Magyarországon a hivatalos fűtési idény október 15-től április 15-ig tart. A fűtési számlánk legjava ilyenkor képződik. És mennyit süt a Nap ebben az időszakban? Sok éves átlag alapján túl keveset ahhoz, hogy megérje csak fűtésrásegítésre napkollektort használni.

A napkollektorral egyébként is az a helyzet, hogy akkor "érzi jól magát", ha elvesszük tőle a termelt melegvizet, ha nyáron nem hagyjuk pangani a forróságot.

Építettünk egy mintarendszert még 2006-ban. 135 csövet raktunk fel tökéletesen déli tájolású, ideális lejtési szögű háztetőnkre fűtésrásegítésként. Ez 4 és fél 30 csöves napkollektort jelent. A vákuumcsöves napkollektorok által termelt meleget egy 12 köbméteres puffer tárolóban gyüjtöttük. A mintarendszer építéséről itt tudhatsz meg részleteket. Korábban kizárólag a gázkazán látta el a lakásunk fűtését. A megépített napkollektoros fűtésrásegítő rendszer a hozzá megépített nagyméretű puffertárolóval együtt 2006-ban durván 2 millió Ft-os beruházást jelentett. Ezzel a beruházással annyit értünk el, hogy a korábbi években átlagosan 330 ezer forintos gázszámlánk kb. 310 ezerre esett vissza. A gázt csak fűtésre használtuk. A megtakarításunk kevesebb mint 10% volt!

Ha ugyanezt az összeget víz/víz hőszivattyú és primer köre kiépítésére fordítottuk volna, alig kellett volna hozzátenni egy keveset (max 1 millió forintot), és rendelkezésünkre állt volna egy olyan fűtési megoldás, amellyel egész télre megoldódott volna a fűtés, jóval kisebb rezsiért, mint amennyit a gázra fizettünk.

Tehát csak fűtésrásegítés miatt nem érdemes napkollektorban gondolkodni.  Persze ha nyáron jóval nagyobb a melegvíz igény, mondjuk kempinget, vagy nyári szálláshelyet üzemeltetsz, vagy egyszerűen csak egy jó nagy úszómedence vizét fűtöd, ami télen üzemen kívül van, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy ezeknek a napkollektoroknak a termelését télen a fűtés rásegítésére irányítsd át, miután megtermelték a háztartás melegvíz szükségletét. Ekkor úgy kell a vezérlést megoldani, hogy az összes napkollektor először a háztartási melegvizet készítse, majd kapcsoljon át a fűtéskörre.

Így sem szabad túl sokat elvárni tőle:

kb. 10% fűtési költség megtakarítással lehet számolni maximum!

Egész egyszerűen

a Nap sajnos nem akkor süt, amikor nekünk fűtésre van szükségünk!

A tetőnk tele volt napkollektorokkal. Az alsó sor és a felső sor bal oldala a fűtést segítette volna, ha megfelelő napsütés lett volna a fűtési idényben. A felső sorban az egy jobb oldali 30 csöves napkollektor látja el a mai napig a 4-tagú család melegvíz igényét. A fűtésrásegítésre felrakott napkollektorokat leszedtük, helyettük napelem lesz felrakva. Az nagyobb hasznot termel. Azzal a villanyszámlára fizetendő összeget jelentősen fogjuk tudni csökkenteni.

Egy hőszivattyús fűtés tervezésekor először azt kell megvizsgálni, milyen hőszivattyú típus jöhet szóba az Ön környezetében. Lakások fűtésére elsősorban a víz/víz és levegő/víz hőszivattyúk elérhetőek. A víz/levegő hőszivattyúkat inkább nagyobb méretekben, irodák, ipari létesítmények fűtésére alkalmazzák. A levegő/levegő hőszivattyúkat pedig (ezeket nevezzük klímaberendezésnek) csak kisebb méretekben gyártják, egy-egy helyiség hőmérsékletének a szabályozására. A klímaberendezések többsége csak -5°C kinti hőmérsékletig tud működni, az alatti hőmérsékleteken valamilyen más megoldást kell keresni a helyiség fűtésére. Tehát a víz/víz és a levegő/víz hőszivattyú közül kell választanunk.

A gázfűtés hatásfoka valahol 2,8 és 3 között van. ehhez képest kell mérnünk a hőszivattyúk hatásfokát. Ha már korábban volt bevezetve gáz, akkor tudjuk, mennyire kényelmesen használható, teljesen automatizálható. Csak bekapcsolom, és szinte ránézés nélkül is meleget csinál nekem a lakásban. A hőszivattyú ugyanezt a kényelmet nyújtja. De nem mindegy, milyen hatásfokkal!

Ne dőljünk be azoknak a marketingszövegeknek, miszerint a levegő / víz hőszivattyúk némelyike már -20°C-on is ugyanolyan hatékonysággal üzemel, mint -5°C-on. Lehet, hogy valóban üzemel -20°C-on, de a hatásfoka 2 körüli, vagy még annál is kisebb! A lakásunk hővesztesége ugyanis -20°C-on jóval nagyobb, mint pl. -5°C-on. Ez azt jelenti, hogy melegebb fűtésköri előremenő vízhőmérsékletet kell előállítani! A hidegebb kinti levegőből! Itt mindkét oldal rossz irányú változása miatt duplán növekszik a hőlépcső mértéke. Sokkal nagyobb hőlépcsőt kell alkalmazni a levegő / víz hőszivattyúknál nagy kinti hidegben, ami azt jelenti, hogy a kompresszornak a hűtőközeget nagyobb nyomásúra kell összesűríteni. Sokkal több elektromos energiát kell ehhez felhasználnunk, ami pedig a hatásfokot igencsak rontja. A víz / víz hőszivattyúknál a hidegebb kinti időben csak a benti fűtőviz-hőmérséklet növekedése miatt növekszik a hőlépcső. Tehát a víz / víz hőszivattyúk esetén a hatásfok nem olyan nagy mértékben romlik a kinti hideg miatt.

Minden hőszivattyú adatlapjáról leolvasható, hogy minél nagyobb hőlépcsőt kell áthidalni, annál rosszabb a hőszivattyú hatásfoka. Ez mindenfajta hőszivattyúra igaz, nemcsak a levegő / víz hőszivattyúkra. A víz / víz hőszivattyúk a legnagyobb hidegben is a talajból veszik ki a lakásunkba bepumpálandó hőmennyiséget. A hőforrás oldalon maximum pár fok változás tapasztalható csak a teljes téli fűtési időszak alatt. Mig például egy talajkollektoros víz / víz hőszivattyú primer (külső) körének a hőmérséklete november végétől február végéig maximum 4-5°C-ot változik (csökken), addíg a levegő / víz hőszivattyúknál a külső hőmérséklet ez idő alatt akár 25°C-ot is változhat. Nem mindegy! Ezenkívül a levegő / víz hőszivattyúk külső körében lévő levegő / víz hőcserélő, amin keresztül a hőmennyiséget a hőszivattyú hasznosítja, sokkal rosszabb hatásfokú, mint a víz / víz hőszivattyúk külső körét a kompresszorral összekötő víz/ víz hőcserélő. Hasonlítsuk össze egy víz / víz és egy levegő / víz hőszivattyú hatásfokát ugyanolyan működési hőmérsékleten. A hatásfokban (COP) a különbség 1-1,5 a víz / víz hőszivattyú javára!  Ne riadjunk vissza a telepítéskor szükséges külső kör kialakításától. Pusztán kényelmi szempontok miatt ne akarjunk levegő / víz hőszivattyút! Vannak helyek, ahol egyszerűen nincs hely a külső kör kiépítésére, vagy hely lenne, de a talaj nem fúrható: sziklás, üreges, a bányakapitányság nem engedélyezi a szondafúrást. Ilyen helyeken van létjogosultsága a levegő / víz hőszivattyúknak. Sőt, ilyen helyeken a levegő / víz hőszivattyúk alkalmazása indokolt! Ha nem a kényelmi szempontokat tartjuk a legfontosabbnak, később az üzemeltetési költségekben meg fog térülni a befektetésünk!

Ahogy előző bejegyzésemben ígértem, most a hőszivattyú primer körének a kialakításával foglalkozom részletesen. Ha eldöntötted már, hogy milyen legyen, már csak azt kell megtudnod, hogyan is valósítsd meg.

Először a talaj hőmérsékletváltozását nézzük meg. A felszín közeli rétegekben a hőátmenet hősugárzással történik a légkör irányából és hővezetéssel a mélyebb rétegek felől. Mivel mennyiségileg a Napból sugárzással fölvett hőmennyiség sokszorosa a mélyebb rétegekből felvett hőmennyiségnek, ezért a legfelső rétegek hőmérséklete évszakonként változik. Ez a változás Magyarországon kb. 12 m mélységben egyenlítődik ki. A legfelső állandó hőmérsékletű zóna hőmérséklete 9-10 °C (kb. 12m mélységben), és innen kezdve lefelé növekszik. Magyarországon az átlagos kútvízhőmérséklet és szondahőmérséklet 50 méteres mélységig 12°C körül alakul, annál mélyebben 20-30 méterenként 1°C-ot emelkedik a talaj hőmérséklete.

Fenti ábra a talajfelszíntől mért mélység függvényében mutatja a talaj hőmérsékletváltozását az év négy különböző szakában. A mélység a függőleges tengelyen olvasható le méterben. A görbék időpontja közvetlenül a vízszintes tengely alatt balról jobbra haladva: február, május, november, augusztus.

Kútvizes primer kör

A kútfúrás ma Magyarországon bejelentésköteles. A bejelentést az önkormányzatoknál kell benyújtani. A bejelentéshez csatolni kell a kút térképen történő elhelyezési tervét, és a kút kivitelezési tervét, melyeket vízmérnöknek kell elkészítenie. A fúrás befejeztével pedig a végleges megvalósítási dokumentumokkal kell "készrejelenteni" a kiépített kutakat. A bejelentés minimális mértékű illeték befizetését követeli meg, a vízmérnök munkadíja azonban nem minimális! Neki ki kell nyitnunk a pénztárcánkat.

Legalább két kút megfúrása szükséges. A forrás kút és nyelő kút funkciókat úgy kell megválasztani, hogy a felszín alatti vízáramlások ne okozzanak hidrológiai rövidzárat. Vagyis a hőszivattyú által lehűtött víz ne a forrás kút felé áramoljon, hanem el tőle. A forrás kútba pedig folyamatosan azonos hőmérsékletű víz érkezzen. A két kutat egymástól minimum 10 méterre, egyes nézetek szerint 25 méterre kell elhelyezni. Vannak esetek, amikor nem elegendő egy darab nyelő kút, egy kút nem képes olyan gyorsan elnyelni a vizet, amennyit a forrás kútból kiveszünk. Ilyen esetben második, néhol harmadik nyelőkút fúrására is szükség van. Ha még így sem elég gyors a vízelnyelés, akkor zárt kutat kell kiépíteni, sajtolással kell a mélyebb rétegekbe a vizet visszajuttatni. Az is előfordulhat, hogy egy forráskútból nem tudjuk biztosítani a megfelelő tömegáramot, ebben az esetben több forráskútra van szükség.

Kútvizes primer kör esetén a kút vizét hőcserélővel kell elválasztani a hőszivattyútól. A kút vizében olyan apró szennyező részecskék vannak, amik  részecskeszűrőkön átjutnak, szabad szemmel szinte alig láthatók, de a hőszivattyúban lévő lemezes hőcserélő vékony járatait gyorsan eltömíthetik. Ezen kívül vízkő és egyéb vegyi anyagok jelenléte a kútvízben károsíthatja a hőcserélő anyagát, kilyukaszthatja vagy eltömítheti azt. Ilyen indokok miatt csak külső hőcserélő közbeiktatásával használjunk kútvizes primer kört! Hogy olcsóbb legyen a kútvíz esetleges romboló tevékenysége következményeit kijavítani! Ebben az esetben a kútvizet leválasztó hőcserélő mindkét ágában kell ellenőrizni az áramlási sebességet, a két áramláskapcsolót egymással sorba kell kötni. A hőszivattyú működését csak abban az esetben engedélyezzük, ha mindkét körben megvan a megfelelő sebességű áramlás. Ez az ellenőrzés a hőszivattyút megvédi a szétfagyástól, TILOS kikerülni! Kikerülése a garancia azonnali elvesztését vonja maga után!

Talajszonda

Házilagos kivitelezés nem lehetséges. 20 méternél mélyebb talajszondák építéséhez a területileg illetékes bányakapitányságtól kell engedélyt kérni. A kérvényhez csatolni kell kamarai nyilvántartásban szereplő mérnök által készített terveket. Az engedély illetékköteles, egy-két hely kivételével általában könnyen megadják. A bányakapitányságnak az építés befejezését, a megvalósult talajszondákat is be kell jelenteni, újabb illeték befizetése mellett.

Talajszonda létesítésekor fúrógéppel veszik birtokba a területet, és a kiszámolt darabszámú, tervezett mélységű kutak megfúrása közben a környezet viszonylag legminimálisabb megbolygatása mellett általában műanyag (KPE) csövekből hegesztéssel készült szondákat tolnak le a kifúrt lyukakba. A szondákat egymástól minimum 5 méterre, de inkább 8 méteres távolságban kell elhelyezni. Bár sokkal kisebb területet igényel a talajszonda, mint a talajkollektor, a kivitelezés nagy precizitást és odafigyelést igényel. A szonda többféle kialakítású lehet. Létezik 'cső-a-csőben' és U-alakú szonda is. Egy-egy kút megfúrásával letolhatnak egy szondát vagy szondapárt is, esetleg több szondát egymáshoz viszonylag közel. Természetesen az egy szondának fúrt kút szűkebb keresztmetszetű, mint a szondapárhoz vagy több szondához szükséges átmérő. A szondák letolása után a szonda és a kút fala közötti hézagot bentonittal töltik fel. Így biztosítják a fúrás közben átszakított vízzáró rétegek további normális működését. Ugyanis a talajszonda kialakításának legfontosabb feltétele, hogy a mélyebb rétegek vízháztartását ne bolygassa meg. A szondaépítés technológiáját úgy alakították ki, hogy ennek a kritériumnak maradéktalanul eleget tegyenek.

Manapság már léteznek nemcsak egyenesen, függőlegesen lefelé menő szondák, hanem elágazó, a függőlegessel szöget bezáró szondaágak, egy fejben összesítve. Ezekről még nincsen túl sok tapasztalat. Ott érdemes ilyen elrendezéssel próbálkozni, ahol kevés földterület áll rendelkezésre. Ezzel a módszerrel a 'szomszéd alá' is lehet fúrni, egy kicsit nagyobb területről gyűjthető be a hőszivattyú kiszolgálásához szükséges hőmennyiség. Ilyen szondakialakításhoz természetesen a szomszédnak is hozzá kell járulnia, ha ténylegesen az ő területe alól is szeretnénk hőt kinyerni.

A különböző szerkezetű anyagok hővezető képessége különböző. Általában minél sűrűbb egy anyag, annál jobb hővezető. És minél nedvesebb egy talajréteg, annál jobb hővezető. Mivel a szonda hosszában változó a talaj minősége,nem egyforma a hőátadás mértéke. Az minden mélységben az ott jelenlévő anyag minőségétől függ. Egy szondára vonatkoztatva például egy száraz homokos talajban csak 35W/m, egy nedves homokos talajban 50W/m teljesítményt lehet elérni, míg például földfelszín alatti áramlások vonalában akár 100W/m vagy annál egy kicsit nagyobb hőnyereség is reális. A tervezők kis (30kW-nál kisebb) rendszerek esetében a talajszerkezet pontos ismerete hiányában a fúráskor tapasztalt talajminőség függvényében táblázatból kiolvasható W/m értékkel számolnak. Ez természetesen csak közelítő becslés. Az így tervezett talajszonda az év nagy részében kielégíti a primer oldalon a hőigényeket. Precíz teljesítménymérés hiányában azonban csak a legnagyobb hidegben derülne ki, hogy a szondánk nem tudja azt a teljesítményt leadni, amit várunk tőle. - Ezért is szükséges a próbafúrás, egy szonda elkészítése és bemérése, majd ez alapján a helyileg szükséges szonda darabszám és szondahossz megállapítása. - Az elkészült szondákat azután egy gyűjtőbe vezetik és összekötik. Szabályozószelepek beépítésével, vagy egyforma hosszúságú szondavezetékekkel biztosítják a szondák egyforma működését.

A VDI 4640 előírásai a lehetséges hőkivétel mértékére az üzemelési idő/év adatokra vonatkoztatva itt látható:

Például: ha csak fűtünk a szondáról, háztartási melegvizet más módon készítünk, akkor egy fűtési szezonban kb. 1800 órán keresztül veszünk ki hőmennyiséget a talajból. Ha a szondánk nedves agyagos/vályogos talajba került (ezt a fúrás közben lehet megállapítani), akkor a kivehető hőmennyiség 35-50 W/m. Ha a háztartási melegvizet is a hőszivattyúval készíttetjük, akkor egy évben kb. 2400 órányit üzemel a hőszivattyú. Ebben az esetben ugyanabból a szondából kivehető hőmennyiség csak 30-40W/m. A kivehető hőmennyiség nagyban függ a szonda készítésekor pontosan betartott technológiától, a visszatömedékelés pontosságától. A szondafúrás közben meghatározott talajminőségre jellemző adatokkal lehet korrigálni az előzetes szondaméret tervezéseket. Bár általában megbízható adatforrások állnak rendelkezésre a magyarországi talajadottságokról, helyi eltérések lehetnek. Éppen ezért fúrás közben is ellenőrizni kell a tervek helyességét.

Nagyobb teljesítményű szonda-rendszerek esetén mindenképpen szükséges bemérni a szondák várható teljesítményét. Az első fúrással egy próbaszondát építenek meg. A próbaszonda bemérése a következő módon történik: Megfúrják a szondát, majd néhány napig pihentetik. Összekötik a TRT (Thermal Response Test) berendezéssel, melybe fűtőszál van beépítve. Ennek a fűtőszálnak a leadott teljesítményét a teszt során folyamatosan feljegyzik. Először a primer oldali keringető szivattyú fél órán keresztül történő járatásával meghatározzák a talaj nyugalmi hőmérsékletét. Ezután bekapcsolják a fűtőszálat, és a szondában a víz folyamatos keringetésével fűtik a szonda környezetét. A tesztelő berendezést legalább 48-72 órán át üzemeltetik. Közben mérik a különböző mélységekre beépített hőmérséklet érzékelőkkel a szondahőmérsékleteket. Rögzítik a mért adatokat. Majd a leállítás után is mérik, milyen gyorsan hül vissza a szonda környezete. Az így nyert adatokból bonyolult képletek segítségével kiszámolják a talaj ekvivalens hővezetőképességét és a fúrt lyuk termális ellenállását. Ezen adatok segítségével meghatározható, hogy a kívánt teljesítményű hőforráshoz hány darab, milyen elrendezésű - a próbaszondával azonos hosszúságú - szondát kell fúrni. Ezt a számítást számítógéppel is el lehet végeztetni az EED szoftver segítségével. Ezt a szoftvert német és svéd egyetemek együttműködésével fejlesztették ki 1997-ben. A tesztelésnek folyamatosnak kell lennie. Áramszünet, vagy egyéb ok miatti megszakítás esetén kb. 2 hétig pihentetni kell a szondát, és csak utána kezdhető újra a szondateszt.

Talajkollektor

Házilag a legkönnyebben kivitelezhető. Azért egy árokásó gép nagyban gyorsíthatja és megkönnyítheti a kétkezi munkát! A gépészmérnök tervező munkája nem kihagyható!

Többféleképpen lehet megvalósítani. A két leggyakoribb módja a következő:

Árkot ásnak 1-3 méter mélyen, olyan hosszban és elrendezésben, ahogy az a talajkollektor létesítési tervében szerepel. Nagyobb teljesítmény (itt háztartási méretekben nagyobbról van szó!) esetén fa-szerkezetet alakítanak ki. Van egy vastagabb csőből készült gerincvezeték-pár, melyhez - mint a fa törzséhez az ágak - csatlakoznak az oldalleágazások. Egy-egy ilyen oldalleágazás 100 és 200 méter közötti hosszúságú. Szerencsésebb a több rövidebb körből álló talajkollektor hálózat, kisebb ellenállást jelent a keringető szivattyú számára. Az egyik mód szerint ezekbe a kiásott árkokba lefektetik simán a csöveket U-alakban, minél jobban kiegyenesítve, a lejtésre ügyelve. A csővezeték lejtését úgy kell kialakítani, hogy a gerincvezeték legyen a legmagasabban, minden légbuborék ki tudjon jutni oda az oldalágakból. A gerincvezeték legmagasabb pontjain pedig (mindkét ágban) légtelenítő szelepeket kell elhelyezni.

A másik módszer az, amikor az oldalágakba szánt, általában 25mm átmérőjű KPE csöveket tekercsben hagyják, a tekercs meneteit széthúzzák, és viszonylag síkra ledöntve karikákban hagyva fektetik bele a kissé szélesebbre ásott árkokba. Ezt a kialakítást sokkal nehezebb légteleníteni az előző változatnál. Itt jól jöhet egy drága, kifejezetten a légtelenítést segítő keringető szivattyú használata, mely néhány perc üzem után tart néhány perc szünetet, hogy a vízben tovahordott levegőbuborékok össze tudjanak gyűlni, és a légtelenítő szelepet megtalálva távozni tudjanak a csővezetékekből.

A fenti két megoldás közül bármelyiket választjuk is, a visszatemetés már ugyanazon séma szerint alakul: homokkal kell körbevenni a lefektetett csővezetékeket, beiszapolni, hogy a lehető legjobban tömörödjön a talaj a csövek körül. Majd 20cm homokréteg után lehet visszatölteni az eredeti talajt. Bármilyen gondosan is cselekszünk, az első télen még biztosan nem fog tudni maximális hatásfokkal üzemelni a kollektor. A talaj teljes tömörödéséhez / beiszapolódásához legalább egy, de inkább két hóolvadási szezonon kell túllenni. Kb. két év múlva aztán már nem lehet probléma a jól méretezett talajkollektorral.

A légtelenítés nagyon fontos, a hőszivattyút csak teljesen légtelenített primer kör tudja terv szerinti hőmennyiséggel kiszolgálni.

Földhőkosár

Nem árt markológépet segítségül hívni a hatalmas méretű munkagödrök kiásásához.

A földhőkosarakhoz 1,5-2 méter átmérőjű, 4-5 méter mély munkagödröket kell kiásni. Minden egyes munkagödörbe egy-egy 100 méteres tekercs csővezetéket kell elhelyezni. A földhőkosarat úgy lehet kialakítani például KPE csőtekercsből, hogy egyenletes távolságra széthúzzuk a tekercs meneteit, majd fixen rögzítjük a csöveket egymáshoz úgy, hogy kb. azonos távolságot tartsunk a menetek között. Ezt az egymáshoz rögzítést végezhetjük fával vagy műanyaggal is. A lényeg az, hogy addig tartsa meg a csövek egymáshoz képesti távolságát, amíg a munkagödör betemetése befejeződik. Utána akár el is korhadhat a fa, soha többet a csőtekercset kiásni nem fogjuk. Durva becsléssel egy ilyen földhőkosár kb. 1kW energiát jelent forrás oldalon. Ahány kW-os a hőszivattyúnk, annyi ilyen földhőkosarat kell kialakítani. A legkisebb egymásra hatás elérése érdekében a kosarakat egymástól kb. 5m távolságra lehet elhelyezni, annál nem közelebb. A kosarak végződéseit egy gyűjtőbe össze kell vezetni, és szelepekkel ellátva összekötni. Itt is fontos a légtelenítő szelepek legmagasabb ponton történő elhelyezése. Ezt praktikusan a gyűjtőnél kell kialakítani.

Mire kell ügyelni?

Fontos, hogy a keringető szivattyú méretezése a kiépített primer körrel harmonizáljon. Ellenőrzésképpen ultrahangos áramlásmérővel tudjuk ellenőriz(tet)ni a hőszivattyú adatlapján előírt áramlási sebesség meglétét.

A légtelenítés mindegyik primer köri kialakítás esetében nagyon fontos, de a legjobban a talajkollektornál kell rá ügyelni. Ott a legkönnyebb a megfelelő lejtések kialakításakor hibázni. A légtelenítés megfelelő voltát jelzi, ha a keringető szivattyú szépen halkan (légbuborék-mentesen) jár, és a hőszivattyú számára a keringetési sebesség elég gyors (vagyis a folyadék-áramlás kapcsoló azt jelzi, hogy megvan a megfelelő áramlási sebesség).

Következő cikkünkben a fenti módok valamelyikén kiépített primer körök hűtési célú felhasználását, vagyis a passzív hűtési lehetőségeket vesszük górcső alá.

Fűtési körnek a hőszivattyúhoz mindenképpen olyan kört kell kiépíteni, mely alacsony hőmérsékletű víz keringetésével tud komfortos hőérzetet biztosítani.

Ez lehet bármilyen felületfűtés vagy fűtés fan coillal.

fan coil = ventillátoros radiátor ( a víz egy réz csőtekercsben folyik, amin keresztülfújjuk a levegőt, hogy gyorsan le tudja adni a szállított meleget)

A felületfűtés lehet padló-, fal- vagy mennyezetfűtés. Mindegyiknek az a lényege, hogy nagy felület van becsövezve, - ezt épületgépész számolja ki - , és az épület fűtése maximum 35°C-os vízzel megoldható télen a leghidegebb időben is.

Melyiknek mi az előnye, és mi a hátránya?

Mindhárom felületfűtési mód nagy előnye, hogy az épület szerkezetében el vannak rejtve a fűtéscsövek, nem porosodnak, nem kell őket takarítani.

Mindhárom felületfűtési módra igaz, hogy nem lehet akármilyen hőmérsékletű vizet beléjük engedni: 

Fűtéskor maximum 40°C-os vizet szabad csak a csövekben keringtetni.

Hűtéskor pedig olyan hőmérsékletre felmelegített vizet használjunk, amelynél nem keletkezik páralecsapódás. Ebből következik, hogy aktív hűtésre fölösleges lenne ezt a felületet használnunk, ha úgyis vissza kell melegíteni a vizet. A passzív hűtésre viszont bármelyik használható a harmatpontnál nagyobb hőmérsékletű folyadékkal. Vannak, akik páraérzékelőt javasolnak, de mi ettől óva intünk. Ugyanis amikor a páraérzékelő jelez, akkor már kicsapódott pára van! Az pedig a szerkezetben nem párolog el, penészedést okozhat, ami egészségtelen! Mi inkább azt javasoljuk, hogy mérjék a páratartalmat, és az átlagos értékhez számolják ki a keringetett víz hőmérsékletét. Például ha az átlagos páratartalom nem nagyobb 50%-nál, akkor kb. 18°C-os vizet lehet keringtetni hűtési céllal az  épületszerkezetbe  beépített  csövekben. 

Padlófűtés

A padlófűtést már az ókori rómaiak is használták. Sok magyarországi ásatáson is találtak erre utaló szerkezetű házakat, de ha a római népfürdőket nézzük, a medencéket szintén ilyen módon fűtötték. Magyarországon a 70-es, 80-as évektől már sok házban padlófűtést építettek ki, akkor még gázkazánhoz vagy vegyestüzelésű kazánhoz. Az emberek egy része nem is úgy használta, amire ezt kitalálták: amikor nem voltak otthon, hagyták lehűlni a lakást. Aztán hazaérve jól befűtöttek, 45-50°C-osra is felmelegítették a felületet, ami egyrészt a felszálló por tömegét megsokszorozta, másrészt egészségre ártalmas hatása is lett például a visszereseknél. Ha a padlófűtést úgy használjuk, amire azt kitalálták, akkor a fűtővíz hőmérséklete csak pár fokkal magasabb a levegő hőmérsékleténél. Nem alakul ki gravitációsan olyan cirkuláció, mely a porszemcséket feltolná a levegőbe. Ezért ha a padlófűtést megfelelően használjuk, semmilyen negatív hatással nincs az egészségünkre.

Vannak a felszín alatti vízáramlásokra érzékeny emberek. Ők a padlófűtés csövekben keringő folyadékot is megérzik, nekik nem ezt a fajta fűtést célszerű választaniuk.

Padlófűtésre nem tehető sem hagyományos parketta, sem szőnyeg. A megengedett padlóburkolat-fajták: a hidegburkolat / kő, és MDF-lapokból is van olyan, mely elég vékony, nem hőszigeteli le teljesen a padlót, és padlófűtésre is alkalmasnak írja a gyártó. Ha lehet, a hidegburkolatot válasszuk. Mediterrán országokban nem ritka, hogy a hálószoba padlóburkolata is kő, mégha mi egy kicsit idegenkedünk is ettől. Meg lehet szokni, meg lehet szeretni!

Aki ülőmunkát végez, annak a felületfűtések közül a padlófűtés adja a legnagyobb komfortérzést.

Mennyezetfűtés

A padlófűtéshez hasonlóan az arra érzékeny emberek megérezhetik a felettük, vagy egy szinttel feljebb lakva az alattuk keringtetett folyadék áramlását. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni tervezéskor! Ha csak mennyezetfűtést tervezünk kiépíteni, akkor ugyanúgy, mint a padlófűtésnél, érdemes a teljes felületet becsövezni Ekkor kell a legalacsonyabb vízhőmérséklet a fűtéshez.

Nagy előnye, hogy utólag a mennyezetre biztosan nem akarunk falipolcot vagy képet felszerelni!

Két különböző szerelési technikára léteznek fal- és mennyezetfűtési rendszerek: a száraz és a nedves szerelési technikára. A nedves a vakolatos, a felrakott habarcs felhordáskor nedves. Innen a neve. Akár falra, akár mennyezetre felszerelhető. A vakolat teljesen körbeveszi a fűtéscsöveket, a csövek teljes felületükkel részt vesznek a hőátadásban. A száraz technikával szerelt csövekre is ugyanez igaz, hogy teljes felületük részt vesz a hőátadásban. Erről egy úgynevezett "hőtükör" gondoskodik, melyben előre bemélyítéssel ki vannak alakítva a csövek helye, így telepítéskor a fűtéscsöveket csak be kell pattintani a helyükre, és a gipszkartonlemezzel eltakarni. Kb. egyforma a hőleadó képessége mindkét technológiával szerelt rendszernek. Választáskor az döntsön, hogy fűtéscsövek nélkül milyen falburkolat kerülne arra a felületre.

Falfűtés

A legkevesebb emberre van negatív hatással a falakban keringő folyadék. Falfűtés kiépítésekor az épület külső határoló falait célszerű belülről falfűtés-csövekkel behálózni, temperálni. Tervezzük meg előre a bútorzatot, és ezekre a falakra ne tervezzünk nagy szekrényeket, könyvespolcokat. Vagy he előre tudjuk, hogy egy könyvtárban szeretnénk élni, akkor ne ezt a felületfűtést válasszuk! A szekrények helyett manapság már a külön gardrob helyiség a divat. Jó szokás, segít a lakásban a rendet megtartani, és a falfűtést sem akadályozza!

Ha utólag szeretnénk képet vagy falipolcot elhelyezni a falfűtéses falon, akkor nincsen más dolgunk, mint hagyni lehűlni a falat (ez 5-6 óra fűtés-szünet), beindítani a fűtést, és rövid idő múlva egy infrahőmérővel kimérni, hol vannak a falban elrejtve a csövek. Ha a leghidegebb ponton fúrjuk meg a falat, valószínűleg nem találjuk el a csöveket. Ha mégis sikerült egy mini szökőkutat akaratunk ellenére szobánkba varázsolni, akkor egy 10*10 cm-es felületen a vakolatot megbontva a csövek toldó idommal javíthatóak. Másik megoldás, hogy építkezés közben fotókat készítünk a fűtéscsövek elhelyezkedéséről, és például az ablakhoz viszonyítva ki tudjuk mérni, hová fúrhatunk. A méréshez olyan viszonyítási pontot keressünk, mely vakolás előtt és után is ugyanolyan jól látható.

Tehát a választás, hogy padló-, fal- vagy mennyezetfűtést épít be, ízlés dolga. Melyik Önnek a legszimpatikusabb? Esetleg ezek kombinációja? Mód van arra is hogy akár mindhárom felületfűtést alkalmazzuk egy lakáson belül! Önön és a tervezőjén múlik, melyik helyiségbe melyik fajta fűtést építi ki, vagy esetleg helyiségen belül is kombinálja a különböző fűtési módokat.

Fan coil

Régi házak felújításakor javasoljuk ezt. A legkevesebb építési kosszal jár, ha a meglévő radiátoros fűtést úgy tesszük alkalmassá a hőszivattyúval történő fűtés számára, hogy a radiátorokat - megfelelően méretezett - fan coillal cseréljük ki. A fan coil forszírozott hőleadású fűtő alkalmatosság, aminek elég a max. 35°C-os előremenő vízhőmérséklet, ha megfelelően van méretezve.

Hátránya a ventillátor: arra érzékenyeknél gondot okozhat a huzat érzete. Ezért inkább olyan, a számítottnál nagyobb méretű fan coilt építsünk be, amelyik a legkisebb ventillátor-sebesség fokozatban tudja azt a hőenergiát leadni, amit az épületgépészünk kiszámolt. Hálószobában úgy építsük be, hogy semmiképpen ne az ágyat célozza meg a légáramlat. Dolgozószobában az íróasztal elhelyezkedését tervezzük meg úgy, hogy ne legyen a légáramlás útjában. Ezek fontos szempontok, ha sokáig szeretné élvezni munkája gyümölcsét!

Hőszivattyút forgalmazó cégek előszeretettel kötnek olyan szerződést, amelyben a vásárló kötelezi magát arra, hogy a készülékét évente felülvizsgáltatja kemény pénzekért. Vajon valóban szükség van erre?

A hőszivattyú ugyanolyan technikát alkalmaz, mint a hűtőszekrények. Csak amíg nekünk a hűtőszekrénynél a meleg oldal a "felesleges", addig a hőszivattyúnál éppen a meleg oldalt használjuk fel a lakásunk fűtésére. És ami a hűtőszekrénynél hasznos: a hideg oldal, a hőszivattyúknál azt a lakáson kívül helyezzük el, hogy véletlenül se hűtse nekünk a lakást olyankor, amikor fűteni szeretnénk. Szóval ugyanazt a technikát alkalmazza a hőszivattyú, mint a hűtőszekrény, csak egy kicsit nagyobb teljesítménnyel. A hűtőszekrényeket mikor szokták ellenőrizni csak úgy, ha nincsen vele semmi gond? A kis, háztartási méretűeket nem nagyon. A nagyokat pedig törvényi előírás szerinti rendszeres időközönként. De nekünk háztartási méretű berendezésünk van!

A hőszivattyús fűtésnél igazából nem a hőszivattyú az, ami meghibásodhat, hanem a köré épített kiszolgáló egységek. Akkor miért a hőszivattyút jönnek ki ellenőrizni? Miért nem a fűtésszerelő jön ki, hogy a fűtéskörünket és a primer kört maximális hatékonyságú állapotban tartsa? Jó kérdés!

A SPARK hőszivattyúk olyan vezérlővel rendelkeznek, melyek a hőszivattyú köré épített egységek működésének az ellenőrzésére szolgálnak. Nem évente egyszer, hanem folyamatosan! Ha a hőszivattyú üzemeltetője rendelkezik internet-eléréssel, akkor mi az internet segítségével folyamatosan megkapjuk a mért adatokat, azokból pedig látjuk, hogy a gép használata során történt-e valamilyen változás. Ha bizonyos előre meghatározott mértékű változás következik be a mért adatokban, akkor tudjuk értesíteni a felhasználót, hogy milyen karbantartási munkát végezzen el a kiépített fűtési körben vagy a primer körben. Ezzel a távfelügyelettel a hőszivattyú működését folyamatosan optimális értékeken tudjuk tartani, hogy az üzemeltetőnek a lehető legkevesebb rezsit kelljen fizetnie lakása komfortjáért.

A SPARK hőszivattyúk esetén tehát nincsen szükség az évenkénti helyszíni szemlére, hiszen a hőszivattyú életét mi folyamatosan nyomon követjük. Természetesen azoknál a berendezéseknél (egyéb gyártók), ahol nincsen ilyen mérés-adatgyűjtés, nem árt, ha néha szakember néz rá a gépre és főleg annak a környezetére, de az igazság az, ha éppen fűtési szezonon kívül megy, és a gép nincs bekapcsolva, semmit nem fog látni. Ha be is kapcsolja 5-10 percre, akkor is kérdéses, milyen műszereket használ mérésre, egyáltalán mit ellenőriz. Mér-e egyáltalán valamit, vagy csak ránézéssel bűvöli készülékünket. Az ilyen rohamszerű ellenőrzések nem igazán adnak valós képet a hőszivattyú működéséről, csak az üzembentartó megnyugtatását szolgálják.

Ha valódi gépfelügyeletet szeretne a lehető legkedvezőbb áron, a lehető legkorrektebb szolgáltatással, akkor a SPARK hőszivattyút választja!